„A pillanat múlékony: akik számára csak holnap kezdődik az élet,
a ma elmulasztott tegnappá zsugorodik.” (Tatiosz)
Nyitóoldal Munkatársaink Rendelőink

Az ízek világa - Hartmann Ferenc írásai

Az ízek világa
 

Mindenki számára teljesen természetes, hogy kedvelünk egyes ízeket, míg másokat nem szeretünk. Kedvelt ételeink megválasztása ízük alapján történik. Ez látszólag egyértelmű, pedig a gyakorlatban korántsem egyszerű fogalommal van dolgunk.


Az ember kapcsolatát a külvilággal érzékszervei működése teszi lehetővé. A látás, a hallás és a tapintás, a minket körülvevő környezet anyagi valóságát tárja fel számunkra, míg a szaglás és az ízlelés legfontosabb szerepe a táplálék felismerése. Ez a két funkció szorosan összefügg.  
Egy étel látványa lehet kívánatos, ha szaga és íze nem nyeri el a tetszésünket. Ha egy élelmiszer szagát (illatát) nem érezzük, akkor ízét sem fogjuk tisztán érzékelni. Egyszerű kísérlet: Kóstoljon meg egy ételt, majd igyon pár korty vizet, ezután fogja be az orrát és 20 másodperc múlva újra kóstolja meg ugyanazt az ételt. A különbség döbbenetes lesz, főleg az ínyenceknek. Ettől eltekintve élelmiszereink felismerésében a nyelvnek van a legnagyobb szerepe. A táplálék rágás közben keveredik a nyállal és apró részecskék oldódnak ki belőle. Ezek a nyelv hegyén, tövén és oldalain lévő ízlelőbimbókhoz jutnak, ahol az ún. ízlelősejtek helyezkednek el. Innen kerül az információ az agy meghatározott területére, ahol számunkra értelmezhető jelzéssé alakul. Ez a folyamat elég gyors, de mégsem minden esetben véd meg bennünket a káros hatásoktól. Ismertek azok a katona tréfák, amikor a vizes kulacsba pálinkát tesznek és „húzd meg” javaslattal kezébe nyomják szomjazó társuknak. Bizony az első nagy korty lenyelése után jelentkezik csak a kellemetlen meglepetés.
A nyelv különböző területei eltérő zamatokat érzékelnek. A nyelv hegyén az édes, hátulján a keserű az oldalán egyrészt sós, másrészt a savanyú ízeket érzékeljük.

Az emberek számára mindig sokkal többet jelentettek az ízek, mint egy elnevezés. Sok fogalmat, jelenséget, állapotot lehet a magyar nyelvben valamely íz nevével jellemezni. „Savanyú a szőlő” mondják, ha valakinek olyan dolgot kell tenni, amit nem szeret. „Csípős a nyelve” tartják néhány menyecskéről. „Keserű az élet” érzi így, télvíz idején a fagyoskodó. „Édesem” szóval is gyakran kedveskedünk a másiknak. „Rásóztam az árút” hangzik el a kofától, miután eladta a rohadt krumplit. A régmúlt korok emberei még ennél is tovább mentek és egy érdekes szempont szerint csoportosították az ízeket.
 
Az ízek-zamatok tulajdonságainak felismerése keleten fejlődött ki.  Több évszázad alatt átfogó rendszert dolgoztak ki a különböző élelmiszerek (növények, húsok, fűszerek) ízeinek hatásairól. Ez a megfigyelés egyetemes érvényű vagyis nem korlátozódik csak az adott területre. Az ismeretek gyakorlati felhasználásában a Hagyományos Kínai Orvoslás járt az élen. Az elmélet döntő része felhasználható és hasznos információval szolgál minden családban ma is. Ebben a rendszerben a táplálék megválasztása a személy pillanatnyi állapotától és a környezeti hatásoktól függ. Megfigyelték, hogy az alapízek konkrét hatással vannak a szervezetre:

  • Savanyú: Hűtő-összehúzó hatású. Hűti a túlzott meleget, jó hatású lázas állapotnál, melegben segíti a szervezetet, stb.
  • Keserű: Szárító hatású. Fokozza az emésztő enzimek kiválasztását, csökkenti a káros nedvességet, méregtelenít, stb.
  • Édes: Feltölti a kimerült rendszereket, kiegyenlítő hatású. A legtöbb energia hiányos tünetnél használható.
  • Csípős-Pikáns: melegítő, kitágító, nyákoldó hatású, stb.
  • Sós: Lazítja a szöveteket, de egyben összehúzó hatású is, stb.

 
A szervek és az ízek kapcsolata az öt fázis elmélete alapján:

  • Máj, és Epe. Savanyú.
  • Szív, és Vékonybél. Keserű.
  • Lép, és Gyomor.  Édes.
  • Tüdő, és Vastagbél. Pikáns/Csípős
  • Vese, és Húgyhólyag.  Sós.

„Mindegyik íz a reá jellemző hatással van szervezetünkre és minden étel ízétől függően gyakorol más-más hatást a testre. Sok esetben nyilvánvaló, hogy valamely étel ilyen vagy olyan ízű, de számos esetben az étel „íze” távol áll attól, amit nyugaton íznek neveznek.”
(Dr. Chen Zen)

 
A fenti leírás értelmezése csak látszólag nehéz feladat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a táplálékot adó élelmiszerek nagy része egyértelműen mutatja a rá jellemző ízt. A keleti felosztás viszont sokkal finomabb rendszerben gondolkodik, mondhatnánk homeopatikus szemlélet alapján állapít meg ízeket. Gondolt már arra, hogy a legtöbb élelmiszer, ami a tengerből származik sós „ízhatású”? A friss „új” karalábé szintén rendelkezik a sós íz jellemzőivel. A sóska és a saláta kesernyés, a krumpli édes, a teljesen érett ananász édes-kesernyés ízeket tartalmaz stb.
Elsőre talán idegennek tűnik az egész. Hogy a megértést segítsük, nézzünk néhány egyszerű példát:

  1. Sokáig dolgoztál, fáradt vagy. Este mész haza, kint hideg van, fázol. Otthon, miután alakodra vigyázol, eszel egy joghurtot. A joghurt savanykás összehúzó hatású étel. Eredmény: még jobban fázol. Nem baj, eszel egy szép zöld almát, amúgy „Norbi” módra. Zöldalma savanykás, tehát megfagysz éjjel és zokniban alszol.
  2. Szaunázni voltál, meleged van kívül és belül. Iszol egy bögre fahéjas teát, majd később eszel egy tányér gulyáslevest, ami csípős. A fahéj pikáns és meleg hatású, a gulyásleves édes-csípős, tehát feltöltő hatású. Eredmény: éjszakai izzadás, hánykolódás, kipirult arc, szélsőséges esetben vérnyomás emelkedés.

A rendszer természetesen ennél jóval összetettebb. Az ízek hatása teljesen konkrét az emberi szervezetre. A megválasztott étrendnek tartalmaznia kell az ízek összességét. Azt, hogy ebből melyik lesz domináns mindig az egészségi állapot és az elérni kívánt cél határozza meg. 

Amennyiben többet szeretnél tudni erről a táplálkozási elméletről szeretettel várunk 1 napos tanfolyamunkon.