„A pillanat múlékony: akik számára csak holnap kezdődik az élet,
a ma elmulasztott tegnappá zsugorodik.” (Tatiosz)
Nyitóoldal Munkatársaink Rendelőink

Kifacsart valóság avagy a paleolitvil - Hartmann Ferenc írásai

Tévhitek a táplálkozásról
Mit ne együnk?

 

A Figyelő 2012/40. számában a fenti címmel jelent meg egy cikk Szendi Gábor összeállításában, aki köztudottan a paleolit táplálkozást népszerűsíti. Mivel a téma nagyon népszerű és sokan veszik készpénznek az olvasottakat, engedjék meg, hogy gondolatébresztő szándékkal megosszam aggályaimat és véleményemet a megjelent cikkel kapcsolatban. A szerző szintén nem táplákozástani szakértő, ugyanúgy, ahogy én sem. Írását elsősorban nem szakmai szempontok szerint elemzem, hanem a „józanész” megközelítéséből.
Dr. Chen Zhen professzor említi nagyszerű könyvében (A gyógyító kínai konyha. Orientál  Herbs kft 2002) "A legtöbb nyugati mintha már évtizedek óta háborút folytatna az étel ellen. Az ételt nem élvezzük és nem ízlelgetjük, hanem darabokra szedjük, hogy meglássuk, mely alkotórészei árthatnak nekünk."
 
Ez teljesen így van. Hazánkban is dúl a táplálkozási háború, de már régen nem a gyorséttermek jelentik a fő ellenséget. Olyan régi életfontosságú táplálékok, mint a tej, a gabona, a hús vagy éppen a zöldség képeznek barátot vagy ellenséget attól függően, hogy fogyasztójuk a táplálkozási rendszer melyik oldalán áll. Mindenki saját igazát hangoztatja, miközben mérgezőnek nevezi a számára nem szimpatikus ételt. Ez még nem is akkora baj, hiszen csak etikai kérdés. A baj az, hogy teljesen összezavarja, tévútra vezeti az efféle vélemény azokat, akik hajlamosak elhinni, hogy a virágzó búzamező termése okozza problémájukat és a kalácshoz fogyasztott langyos tehéntej lesz a vesztük, nem pedig a környezeti mérgek és önromboló életvitelük.
 
Szendi Gábor írását szó szerint idézem és dőlt betűkkel jelölöm. Alatta található saját véleményem, kommentárom kék betűkkel az érthetőség kedvéért.

 


Sz.G.: A nyugati ember étrendje, valljuk be, teljesen esetleges véletleneken keresztül alakult ki a történelem során. Annak vajmi kevés köze van ahhoz, mire is lenne szüksége a szervezetünknek.
 
H.F.: A történelem során teljesen kizárt, hogy a táplálkozás esetleges véletlenen keresztül alakult ki. A jóléti társadalmakra jellemző táplálkozás megjelenéséig a következő dolog határozta meg az ember étkezését: A Lehetőség
 
Az adott élettérhez alkalmazkodva az ember a környezetéből tudja csak megválasztani táplálékát. Az eszkimó nem termeszt gabonát és természetes módon nem talál zöldséget vagy gyümölcsöt, hanem a nagyon rövid északi nyár időszaka alatt zuzmókat és egyéb ritkán fellelhető növényi táplálékot igyekezett fogyasztani a halakhoz, fókákhoz, rozmárokhoz, stb. A tibeti hegyi ember szintén rákényszerült arra, hogy húst fogyasszon, viszont az alacsonyabban fekvő völgyekben már hozzájutott növényi táplálékhoz, ellenben a hal sosem volt alapvető étele. A sivatagi területeken teljesen más volt a helyzet. Az oázisokban sok helyen virágzó gyümölcsligetek is előfordultak, de az ott élők soha nem ettek bálnahúst. A sort lehetne még folytatni, pl. ha az északi területekről közeledünk az őserdei területhez, úgy változik az ott élő népcsoportok táplálkozási szokása, hogy sokkal kevesebb a húsfogyasztás és sokkal több a növényi eredetű táplálék. Így az esetleges véletlenszerűség helyett a lehetőség határozta meg a táplálkozási szokást mindig is, ahogyan ma is.
 
Sz.G.: Na, de hogy is lehet megállapítani, mi jó nekünk és mi nem? Mit evett az ember két és fél millió éves evolúciója során? Húst, zsírt, tojást, zöld növényeket, gyümölcsöket, gyökereket, gombákat, mogyoró- és dióféléket. Nem evett viszont gabonaféléket, burgonyát, kukoricát, rizst – egyszóval gyorsan felszívódó szénhidrátokat és nem fogyasztott tejet.
 
H.F.: Ebben van némi igazság, hiszen ameddig csak vándorolt és a népesség szaporodása miatt nem kényszerült letelepedésre, nem volt szükség a táplálék termesztésére. Ettől a perctől kezdve pl. a vadon termő kalászosokat megtanulta termeszteni, nemesíteni. Vadon élő állatokat szelídített magához és fogyasztott tejet Ez a folyamat hosszú volt, de fennmaradását szolgálta.
 
Sz.G.: Honnan tudjuk, hogy ez az étrend valóban egészséges? A természeti népek egészségi állapotát jól ismerjük. Körükben ismeretlen a rák, a szív- és érrendszeri rendellenességek, senki sem cukorbeteg, nincsenek közöttük autoimmun és allergiás betegek.
 
H.F.: Nem ismerjük jól a természeti népek egészségi állapotát. Ugyan vannak felszínes vizsgálatok, de lehetőségek hiányában a mai napig nem tudunk bizonyosat az őserdők vagy sivatagok lakóinak nagy részéről, mert egyszerűen nincsenek benne az egészségügyi rendszerben. Így kijelenteni, hogy nincs közöttük allergiás több, mint furcsa. Az úgynevezett civilizált ember allergiáit nagyobb számban okozzák az általa felhalmozott és használt környezeti mérgek, mint a táplálék.
 
Sz.G.: Veszélyes világban élnek, nyíllal, dárdával vadásznak, azt eszik, amit aznap szereznek. Van sámánjuk, de nincs orvoslásuk, nincsenek gyógyszereik. Mégis, aki megéli közülük a 15 éves kort, az átlagosan 70-76 éves koráig él, de nem ritka a jóval idősebb ember sem közöttük. A legutóbbi vizsgálatok azt is cáfolják, hogy sokkalta több energiát emésztene fel életmódjuk, vagyis nem a több mozgás magyarázza kicsattanó egészségüket.
 
H.F.: Újabb érdekes tétel, tehát vadászni, vad után menni és vele megküzdeni pont annyi energia, mint az almát levenni a fáról… Ez nem bizonyíték. Legtöbben nincsenek anyakönyvezve sem, ezért bemondás alapján dől el sokszor, hogy mennyi idősek. Ráadásul egyre több bizonyíték van arra, hogy az ember nem is fogyasztott annyi húst, mint ahogy Szendi Úr állítja. Érdekesség képpen ajánlom figyelmükbe a következő linket: http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/10/29/nem_is_ettunk_annyi_hust/
 
Sz.G.: A természeti és a nyugati ember között a legnagyobb különbség az életmódban rejlik, s ennek legfontosabb tényezője a táplálkozás.
 
H.F.: Nem a táplálkozás a legnagyobb különbség, hanem az infrastruktúra és a mozgás. Kevesen néznek televíziót a természeti népek lakói és sokat mozognak (hazánkban a lakosság 85%-a hetente 3x0,5órát sem mozog). 
 
Sz.G.: Ezt az is bizonyítja, hogy a 20.században, amikor egy természeti nép áttért a nyugati étrendre, akkor tagjaik súlyosan megbetegedtek. A pima indiánok 50, a pápuák 30-40 százaléka vált cukorbeteggé, s például az indiánok közt a szív- és érrendszeri rendellenességben szenvedők aránya kétszerese az USA átlagénak.
 
H.F.:  A rezervátumban reménytelen élethelyzetben lévő indiánok nagyon nagy százalékban váltak depresszióssá és fogyasztottak egyre több alkoholt, amely nagyban hozzájárult a krónikus anyagcsere betegségek kialakulásához. Tragédiájukat a nyugati ember okozta, de nem az étrendjével, hanem az élettér megszüntetésével.

Sz.G.: Vajon miért olyan veszélyes a nyugati ember étrendjének 60 százalékát is kitevő gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása? Az emberi szervezet nem tudja a nagy vércukor-ingadozásokat megfelelően kezelni, s már fiatalon kezd kialakulni az inzulin rezisztencia, ennek következménye az úgynevezett centrális elhízás. Ez a belső szervek köré lerakódott zsír folyamatos gyulladást okoz az egész szervezetben. E két jelenség a metabolikus szindróma alapja, mely a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a diabétesz első állomás és nagy a rák kockázata is.

H.F.: Ez részben így van. Egy kis cukor történelem: Acukor még néhány száz évvel ezelőtt is luxuscikknek számított, a lakosság többnyire mézet használt az élelmiszerek édesítésére. A XVIII. század közepétől fogva rohamléptekkel fejlődött a magasabb hozamú cukornád, majd később a cukorrépa művelése, a cukor kivonása és a nyerscukor előállítása, végül pedig a cukorfinomítás technikája. Folyamatosan nőtt a termelés, csökkent az ár és a fogyasztás rendkívül magas szintet ért el.  Hazánkban 1998-ban érte el a tetőpontját a cukorfogyasztás 41 kg/fő/év értékkel, azóta 32 kg-ra esett vissza (KSH, 2008). A cukorfogyasztás veszélyeivel foglalkozó első átfogó kiadvány Yudkin „Édes vészes cukor” c munkája volt, ami 1972-ben jelent meg.
Meg kell jegyezni viszont, hogy az emberi szervezet régebben is ki volt téve a nagy vércukor-ingadozásnak, bár igaz, hogy korántsem úgy, mint a töménytelen cukorfogyasztással. Amikor a vándorlástól legyengült csapat végre élelemhez jutott, akkor nagy mennyiségű édes gyümölcsöt, illetve édes gyökereket fogyasztott. Annak ellenére, hogy döntően gyümölcscukrot vitt be szervezetébe, átmenetileg jelentős vércukorszint-emelkedés következik be, ami természetes folyamat. Nem is a cukorról szól itt a történet, hanem arról, hogy összemossa a szerző a káros cukorfogyasztást és pl. a gabonákat és így a kenyeret.

 
Fruktóz, gyümölcsök, gyümölcslevek
 
Sz.G.: A természeti ember sok gyümölcsöt fogyaszt, de nem olyan agyonnemesített fajtákat, mint amilyeneket mi, azt gondolván, hogy egészségesre esszük magunkat velük. A gyümölcseinkben változó arányban, de igen sok fruktóz van, s mostanság ez kezd közellenséggé válni. Napi 50 grammnál több fruktóz inzulinrezisztenciát, hosszú távon pedig cukorbetegséget okoz, ezért is vicces, hogy a fruktózt pont diabéteszeseknek ajánlják. Az élelmiszeripar ma már fruktózt használ mindennek az édesítésére, mert a cukornál is olcsóbb kukoricaszirupból előállítani. Aki tehát vedeli a gyümölcsleveket, abban a hiszemben, hogy a reklámokban az csuda egészséges, jobb, ha tudja, jó úton halad a cukorbetegség felé. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a fruktóz jelentős szerepet játszik a köszvényes rohamok kialakulásában. A köszvényt ugyanis nem a fehérje, hanem a szénhidrát- ezen belül a fruktóz fogyasztás váltja ki.
 
H.F.: Alapvetően egyetértek a gyümölcslevekről írt résszel. A fruktóz (gyümölcscukor) viszont nem veszélyes, csak néhány emberre. Tudomásul kell venni, hogy nincs olyan élelmiszeralkotó, amely mindenkinek jó. Az ember azért nem tökéletes, mert élőlény vagyis mert létezik.
A köszvény viszont egy összetett anyagcsere betegség, amelyért a szénhidrát fogyasztás kizárólagosan közel sem okolható. Ennek felismeréséhez elég megnézni, hogy a 2 – es típusú cukorbetegek hány százaléka köszvényes. Szendi Úr alapján gondolva 95% -lehetne, de ez több, mint balgaság.

 
Gabonafélék
 
Sz.G.: A glutén (sikér) a gabonafélékben található összetett fehérje. Az ősi gabonákban található sikér még veszélytelen volt , de a 19. századi gabonanemesítések során olyan változat jött létre, amelyre az emberek kb.50 százaléka érzékeny. Nem mindenkinél jelenik meg a gluténérzékenység betegség képében, a legtöbb embernél csak alattomos emésztési, felszívódási, idegrendszeri panaszokat okoz. A glutén az autoimmun betegségek egyik rejtett elindítója, így az új módi, hogy a csecsemőket már korán szoktassák hozzá, várhatóan jelentősen növeli az autoimmun betegségek számát.
 
H.F.: Egy újabb gondolat, amiben van igazság és veszélye éppen a féligazságban rejlik. A világ népessége kb. 7 milliárd fő. Ezek táplálkozásának döntő százalékát az említett gyilkos gabonafélék teszik ki. Miközben bizonyos számítások szerint másodpercenként 20 ember születik és csak 17 ember hal meg, addig a szerző sugallata szerint a gabonafogyasztás miatt csökkennie kéne a lakosság számának.
 
Rostok
 
Sz.G.: A gabonafélékkel van más baj is: állandóan a rostokat ajánlgatják, csakhogy tudományosan nem igazolt, hogy azok a székrekedésen túl bármit is megelőznének. Viszont a gabonakorpa fitátjai mágnesként ragadnak magukkal minden ásványi anyagot, magyarán kipucolják a szervezetünkből a kalciumot, a vasat, a magnéziumot és minden mást, amire szükségünk volna. Ugyanezért veszélyes a barna rizs is.
 
H.F.: Szívesen megnézném Szendi Úr beszélgetését a makrobiotikus táplálkozás híveivel, akik állítják, hogy étrendjük gazdag vasban, kalciumban, egyéb ásványi anyagban és nyomelemben, valamint kiemelten fontosnak tartják a barna rizs fogyasztását nem ismerve és nem igazolva a szerző által leírt veszélyeket. A „gabonakonyha” mindig is a természetgyógyászok által javasolt táplálkozás alappillére volt. A mai napig vidéken szeretettel fogyasztják a rizskását, zabkását, köleskását. Elterjedt a városokban a gabonapelyhek fogyasztása, pl müzli formájában. Nem a gabona a baj, hanem éppen az a probléma, hogy a mértéktelen húsfogyasztás átvette sok helyen a megszokott egészséges táplálkozást.
 
Burgonya, kukorica
 
Sz.G.: Több nyomós érv szól amellett, hogy kerüljük a burgonya fogyasztását. Olyan mérgező anyagokat tartalmaz, hogy kutatók szerint, ha valaki ma akarná élelmiszerként engedélyeztetni, elutasítanák. A kukoricáról hasonló „jókat” mondhatunk. Kiderült, hogy tartalmaz egy Ding nevű fehérjecsoportot, ami autoimmunizál, és pl. rheumatoidarthritist okoz.
 
H.F.: A mexikói indiánok ismert tápláléka a kukorica, ha már szerzőnk mindig a természeti népekkel példálózik. Míg a szegényebb emberek Európában főleg az éhínség pl. háború idején, ha tehették, krumplit krumplival ettek, addig hússertéseink krumpli és kukorica együttes fogyasztásával növekedtek a paraszti világban. Ez a két élelmiszer több ponton kapcsolódik az ember alap élelmezéséhez. „Szörnyű” veszélyét szerencsére korábban nem ismerték fel és így is több egészséges nemzedék nőtt fel. Az idézetre: rheumatoid arthritis betegséget, ha 60 éves kor felett alakul ki, korántsem a táplálkozás okozza, hanem az évek elmúlta.
 
Szója és földimogyoró
 
Sz.G.: Sokan fogyasztják a szóját és földimogyorót, mindkettő veszélyes élelmiszer. Az agyonreklámozott szója rengeteg veszélyes anyagot tartalmaz és népszerűsített egészségügyi előnyeit a mai napig nem tudták igazolni. A szójában fehérjeemésztést gátló anyagok vannak, ez attól abszurd, hogy fehérjepótlóként alkalmazzák és ajánlják. A szója tele van fitátokkal, melyek mint a gabonarostok, nem engedik hasznosulni az ásványi anyagokat. Ez fokozott veszélyt jelent a szójatápszerrel táplált csecsemőkre nézve. A szójában található fitoösztrogének durván beavatkoznak a hormonális működésekbe, ez csecsemőknél és gyerekeknél különösen veszélyes. A szója goitrogén, azaz gátolja a pajzsmirigy működését, ez csecsemőknél drámai következményekkel járhat, de a nők körében egyre gyakoribb autoimmun pajzsmirigybetegségek képében is komoly problémát okozhat. Rengeteg étel tartalmaz rejtetten szóját, pediag a leggyakrabban, akár halállal is végződő allergiás reakció a szójára és rokonára, a földimogyoróra alakul ki. Elborzadva szoktam nézni a boltokban a mindenféle formában árusított földimogyorót, amely lektinjei révén vastag- és végbélrákot okoz és áteresztővé teszi bélfalat.
 
H.F.: Ennek a két terméknek a fogyasztását én sem tartom teljesen egészségesnek. Mértékkel viszont nincs vele problémám. Azzal viszont igen, hogy a tisztelt szerző újra démonizál, tehát rákkal fenyeget és különböző hormonális, autoimmun betegségek rémképeit vezeti elő. Vegyük például a kínaiak kedvenc eledelét a tofut. Ugye nem gondolják, hogy évezredek alatt nem figyeltek volna fel pusztító mivoltára?  Ha a szerző a génmanipulációra gondol, akkor azt nevezze meg, ne az élelmiszert. Na persze ez nem teszi érdekessé…..
 
Tej
 
Sz.G.: A tejfogyasztás evolúciós szempontból szintén kritikus, mert szervezetünk sem a laktózt, sem a tejfehérjéket nem tudja megfelelően kezelni. A csecsemőkori tejfogyasztás az egyik oka az I-es típusú cukorbetegségnek, a csecsemőkori refluxnak és  felnőttkorban is sok embernek okoz emésztési problémát, allergiát. A tejben növekedési faktorok találhatók, melyek hozzájárulnak a daganatok növekedéséhez, de olyan mindennapi problémák, mint aknék, ekcémák is gyorsan elmúlhatnak a tej és tejtermékek elhagyásával.
 
H.F.: Azon kívül, hogy bizonyos bőrbetegségek és egyéb problémák az arra érzékenyeknél kapcsolatban vannak a tej fogyasztásával, ennek a résznek a sugallata alapjától kezdve téves. A világon 3 természetes folyadék van: a vér, a víz és a tej. A tej elkíséri az embert a születéstől a halálig. Rengeteg információ áll rendelkezésünkre és sokkal több tapasztalat, amely azt mutatja, hogy a tej és tejtermék fogyasztása hasznos az ember számára, mint amennyi ellene szól. Javaslom a szerzőnek, hogy csak ide a szomszédos Ausztriába utazzon el az Alpok világába és beszéljen az őszerinte daganatos, aknés, ekcémás és egyéb problémában szenvedő tehéntenyésztő és tejfogyasztó sógorainkkal. De az is jó megoldás, ha megcáfolja a kaukázusi népek egészségmegőrzésről vallott filozófiáját, akik a hosszú élet titkát a mindennapi tej, joghurt, kefír fogyasztásban látták és az egy szelet sajt a teljes kiőrlésű rozskenyérrel minden ottaninak kedvence. Végezetül elmondhatná az ősi fajtájú magyar tarka tehénnek, hogy teje lassan átok az emberekre. Vidéken ma is az idős emberek a tejben áztatják a kenyeret, hogy el tudják fogyasztani, mert a tej és a kenyér ősidők óta – még ha nem is kezdetleges ősi lét és gondolkodás óta - fontos tápláléka az élő szervezetnek.  Ez nem azt jelenti, hogy nem nélkülözhető. Aki arra érzékeny, annak ezt kerülni kell.
 
Hüvelyesek
 
Sz.G.: A földműveléssel vezették be a hüvelyeseket, melyek meglehetősen alattomos növények. Lektin nevű fehérjéket tartalmaznak, amelyeket nem tudunk megemészteni.  Ezért puffaszt a bab, de a ricinus lektinje halálos méreg, egy parányi adagjával öltek meg hajdanán egy kiugrott KGB-s ügynököt. A lektinek átjárhatóvá teszik a bélfalat, ez az allergiák és autoimmun betegségek elindítója. Némely lektin a vért is kicsapja, a vércsoport-meghatározásra lektineket használnak.
 
H.F.: Nagyon úgy tűnik, hogy a szerző kifogyott a józan érvekből, hiszen hogyan lehet a ricinust és a magyar kertek szépen virágzó tarkababját egy lapon említeni? Tehát jó esetben is csúsztatásról van szó. A hüvelyesek fontos kiegészítői a táplálkozásunknak. Gondoljanak csak a sok kiváló főzelékre, amelyek alapját adták még 20 éve is az őszi – téli táplálkozásnak, de mindnyájan emlékezünk a nyár eleji első zöldbablevesre, stb.
 
Növényi olajok és margarin
 
Sz.G.: A nyugati ember számára az egyik nagy csapás az volt, amikor elhitették vele, hogy az állati zsírok veszélyesek, hogy a koleszterint kerülni kell és mindezek helyett használjunk inkább növényi olajokat.  Nos, a növényi olajok legtisztább formájukban is veszélyesek, mert tele vannak gyulladáskeltő omega-6 zsírsavval, amely szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedések egyik súlyos kockázati faktora. Ráadásul a növényi olajokat hidrogénezni szokták, hogy sütésállókká váljanak és ne avasodjanak meg könnyen. Eközben transzzsírok keletkeznek, amelyek a szív- és érrendszeri betegségek egyik legnagyobb kockázati tényezői. Emiatt kerülendő a margarin is, mert bár némely cég minimálisra csökkentette a transzzsírtartalmát, más társaságok fütyülnek erre.
 
H.F.: Ezt a véleményt nagyjából osztom. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a növényi olajak legtisztább formában is veszélyesek. Gondoljunk csak a déli szomszédainknál termesztett olivabogyóra, amelynek olaja évszázadok óta védi dalmát barátaink egészségét. A magyar búzacsíraolaj vagy éppen az immunerősítésre is javasolt orosz és kínai vörösfenyőmagolaj és egyáltalán a növényi olajok széles skálájáról azt állítani, hogy tele van gyulladáskeltő anyaggal, kissé merész dolog.
 
H.F. összefoglalás: Amint említettem, nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, sem táplálkozástudós. Egyszerűen gondolkodó emberként viszont felháborít, hogy miközben még hazánkban is van éhező ember, addig többen az élelmiszerek ún. káros hatásaival fenyegetnek és lassan több borzalmat írnak le, ami történhet velünk, ha tejet iszunk, mintha dohányoznánk. A kedves olvasó véleményére bízom a dolgokat, csak annyit kérek, GONDOLKODJON. Egyetlen káros dolog van a világon: a mértéktelenség, ami az ember gyengeségétől függ. A további veszélyt az ún. globalista élelmiszergyárak okozzák, amelyeket érdekes módon a szerző úr nem emelt ki. A génmanipulált, illetve silány minőségű, vegyszerekkel kezelt élelmiszer fogyasztása sokkal több veszélyt rejt, mint az életadó tej vagy a gabonáink, a gyümölcseink és a hüvelyeseink.
A szerző hozzáállását egyszerűen abba a trendbe sorolom, amely 20 éve beáramlott nyugatról. Mindegy, mit mondunk - cáfoljanak mások, hivatkozunk pársoros információkra azt sugallva, hogy kiolvastuk az egészet. Főleg amerikai szerzőket idézünk, ahol a lakosság táplálkozási szokásai drámaiak és közük sincs hazánk táplálkozási kultúrájához. Mindig rémségekkel fenyegetünk azt a látszatot keltve, hogy tudjuk a tutit, (pedig a fenét), viszont beszélnek rólunk. Tehát ezek az írások beleférnek a „mérgező víz, mérgező levegő, mérgező só”, stb. csapatába. Néha van bennük némi nem cáfolható igazság, de ennek haszna eltörpül ahhoz a kárhoz képest, amelyet egyszerű emberek életében okozhatnak, akik döbbenten értesülnek arról, hogy pl. a nagymama évek óta mérgezi őket a bablevessel és a mákos kaláccsal vagy a mákosgubával.

 
Készülj a Karácsonyra! – a Juglandis egyszerű 7 napos testtisztító programjával
 
Minden egyéb állásfoglalás helyett olvasóinknak bemutatjuk a Hagyományos Kínai Orvoslás egészségfilozófiájából származó egyszerű táplálkozási modellt, melyet mindenki sikeresen alkalmazhat attól függetlenül, hogy a hús- vagy a gabonapártiak csoportjába tartozik. Semmit nem találtunk fel! Ezt a rendszert az ókorban kezdték fejleszteni. Lényege az, hogy adott élelmiszereket csak tulajdonságaik alapján elemzik. Pl. hűtő vagy melegítő, szárító vagy nedvesítő, szétszóró vagy összehúzó…stb.
Ebben a témában több érdekes könyv is megjelent. pl. dr.Chen Zen: A gyógyító kínai konyha.

1 napos tanfolyamra invitálunk benneteket, ahol megismerhetitek ezt a kiváló és eredményes módszert.
Tanfolyam időpontja: 2012. december 8. (szombat)
Helyszín: Budapest belvárosa
Ára: 10.000,-Ft
A tanfolyamhoz jegyzetet biztosítunk, amelyben a 7 napos kúra részletes kivitelezése is szerepel.
 
Jelentkezés: Farkas Szilvia 06-30-9895-714 vagy szilvi@juglandis.hu