„A pillanat múlékony: akik számára csak holnap kezdődik az élet,
a ma elmulasztott tegnappá zsugorodik.” (Tatiosz)
Nyitóoldal Munkatársaink Rendelőink

Burmai egészség - Általános

Burmai egészség egy magyar lány szemével

Kolléganőnk Burmában járt és közel 3 hetes útjának egészséggel kapcsolatos élményeit osztja meg ebben a cikkben


Mielőtt Burmába indultam szándékosan nem olvastam el egyetlen útikönyvet sem. Szeretem magam felfedezni a hely szépségét, értékeit és megérezni rezgését. Tény, hogy utazásom előtt sok elképzelésem volt Burmáról, hiszen nem ez az első ázsiai ország, amelyben megfordulhatok, illetve az ország 85%-a buddhista, ami szintén enged következtetni bizonyos dolgokra.

Alapvetően nem a városlakókról szeretnék beszélni, hiszen a vidék és vidéki élet mindig sokkal jobban lenyűgöz. Idegenvezetőnk segítségével rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg az országról.

Érvényes jelmondatuk: „Inkább megelőzni, mint a betegséget gyógyítani”.  Ez összecseng a Dalai Láma filozófiájával is, aki igazából nem érti a nyugati ember pénzhajhászását, hiszen az közben nem törődik az egészségével (a pénzért feláldozza az egészségét), de ha beteg, akkor a megkeresett pénzt a gyógyulására költi (a feláldozott egészsége visszaszerzésére).

Ebben az országban nagyon fontosak a népi hagyományok.A gyerekek folyamatosan a szüleikkel vannak, így korán megismerik a természetben rejlő gyógyhatású kincseket.

A nap náluk is korán kezdődik. Alaposan megmosakszanak. Ahol van patak, folyó, csatorna vagy tó, ott ennek vizébe állnak bele és a természetben található növényt, mely jól habzik, használják szappanként. Már ezzel is védik a környezetet. Ahol nincs természetes víz, ott nagy agyagedényekben gyűjtik a vizet, amit többek között mosakodásra használnak. Mivel áram csak nagyon kevés helyen van, így nincs bojler, ami felmelegítse, így elképzelhetjük, hogy milyen a víz hőmérséklete.A hideg víz magától értetődő az emberek számára és a reggeli 8-10 fokos hőmérséklet ellenére mindig megtelnek a vízpartok (mindezt álmélkodva figyeli a kabátban, sapkában lévő, folyamatosan orrát fújó nyugati turista)

Arcbőrük védelmére a tanakafából egy kis víz segítségével masszát csinálnak (sárga, krémszerű) és felkenik az arcukra, orrukra. Van, aki az egész arcát bekeni. Ez nemcsak a nap ellen véd, hanem bőrtápláló is. Ez főleg női praktika, de férfiaknál is megfigyelhető.
Ezután következik az étkezés. Reggel és este főznek. Az alapélelmiszer a főtt rizs, amit zöldségekkel tesznek változatossá. (itt megjegyezném, hogy a szerzetesek is ezzel táplálkoznak, és remek egészségnek örvendenek) Tudják, hogy a fehér rizsből többet kell enni, mint a barnarizsből. A rizs ízesítésére a természet adta fűszereket használnak. Elsősorban curryt, citromfüvet, koriandert és chilit. Szinte minden ételben használják a fokhagymát, melyről tudják, hogy a szív barátja. Nem főzik meg teljesen, így nagyon erősen érezhető az illóolaja. Mivel ennek szagát nem szeretik magukon, ezért fogaikat a cukornád levelével tisztítják. Ez nemcsak hasznos, mert így nincs szükség fogkrémre, de még jó íze is van, mert édes. Így a gyerekek is szívesen fogyasztanak fokhagymát. Tízóraiként és uzsonnaként rizslisztből készült snacket esznek és mellé szigorúan zöld teát fogyasztanak. A snack elkészítése sem egyszerű feladat, mert először megsütik úgy, mint a palacsintát, majd kiteszik a napra száradni. Ha megszáradt, akkor forró homokba teszik, megforgatják, a hő hatására pedig megnő, mint a pattogatott kukorica és kb. háromszorosára nyújtják.
 
Húst havonta 2-3 alkalommal esznek, melynek nagyon egyszerű okai vannak. Az első és legfontosabb, hogy a zöldséget maguk termelik, így mindig kéznél van és eleve így nőnek fel. A másik oka, hogy nincs hűtőszekrényük, tehát, ha vesznek húst a piacon, akkor azt még aznap el kell készíteni. A halhoz gyakrabban hozzájutnak, mert az nemcsak frissen kapható, hanem szárított formában is.
 
A szárított halat 4-5 órán keresztül be kell áztatni, csak ezután főzhető meg. A piacon szárított vöröshangyát is lehet kapni, hiszen ezt jó proteinforrásnak tartják. Csak tyúk és kacsatojást fogyasztanak.  Általánosságban elmondhatjuk, hogy mindent sósan esznek és mégis egészségesek. Akkor Európában miért is üldözzük a sót? A gyümölcsök is fontos szerepet játszanak az életükben, főleg a papaya, mely a gyomor gyógyszere. Ezen kívül a görögdinnyét, a narancsot, az ananászt és a lime-ot részesítik előnyben. Nagyon kevés cukrot fogyasztanak. Ha édességre vágynak, akkor fánk szerű ételt esznek vagy a cukornádból készült sűrített cukrot szopogatják.
A mozgás náluk nem a sportot jelenti. Tulajdonképpen reggeltől estig mozgásban vannak.
A farmerek egész nap a földeken vannak, a halászok egész nap a vízen tartózkodnak (avilágon egyedül itt látható speciális evezési technikát használnak: a vékony csónak farában állnak és az egyik lábukkal átfogva az evezőt hajtják magukat. Ez a technika azért alakult ki, mert a halászháló kezelése miatt mindkét kezükre szükség van. Elég kemény fizikai munkát és egyensúlyérzéket igényel (a legnagyobb hullámzás esetén sem esnek bele a vízbe), a hegyi emberek járják a természetet tűzifáért, gyümölcsökért, ehető élelemért.
 
Mindenki fáradhatatlanul dolgozik, de nem felejtenek el megállni sem. Tudják, hogy a test nem kizsákmányolható, mert megbosszulja magát és beteggé válik. Így nem dolgoznak többet napi 8 óránál, betartják az étkezés szabályait, a napot szintén hideg vízben történő mosakodással fejezik be és korán térnek nyugovóra, hogy másnap frissen, energiával telten induljanak neki a napnak.
 
Ha már egészségről beszélünk, akkor érdemes megemlíteni hogyan is viszonyulnak a betegségekhez. A probléma keletkezésekor az elmulasztására a természetben található gyógynövényeket kezdik használni. Ez a legolcsóbb és legtermészetesebb megoldás. A nyugati gyógyszerekről nincsenek jó véleménnyel, egyrészt drágák, másrészt túl erősnek érzik, ami kótyagossá teszi a fejüket.Akkor fordulnak orvoshoz, ha a probléma komolyabb és nem orvosolható gyógynövényekkel. Ekkor a legszegényebbek az ingyenes kolostori gyógyítást veszik igénybe. A középosztály és a felsőbb rétegek a fizetős orvosi ellátást választják.
Az orvosi ellátás minél magasabb színvonala tehát nem feltétlen szükséges a magas átlagéletkorhoz. Burmában vidéken 72 év az átlagéletkor, míg a városban 62 körüli.
A helyes táplálkozás, a mozgás, a nyugodt életformára való törekvés azonban elengedhetetlen az élet meghosszabbítása érdekében.
 
És azért, hogy mégse legyen ennyire idilli a kép megemlíteném a dohányzást. A fiatalok egyáltalán nem, inkább az idősebbek dohányoznak. Fontos, hogy nem a nyugati társadalom termékét szívják, hanem a kevésbé káros hazai terméket. Ennek neve cheroot. A maguk által termelt dohányt egy speciális fa levelébe csomagolják és füstszűrőként a kukorica száraz levelét használják.
A másik szenvedély a bételrágás. A bételleveleket kötegben lehet kapni bármely piacon. Alapvetően a férfiak használják, ezáltal szép vörös lesz a szemük, bágyadt a tekintetük és a foguk barnára színeződik. Mivel a nyáltermelést fokozza a rágás, ennek kiürítése nem túl gusztusos barna foltokat hagy mindenfelé. Tulajdonképpen ez a kedvtelés az alkoholfogyasztás olcsóbb formája.
 
Ne csak a testről, de a lélekről és a szellemről is ejtsünk néhány szót.
 
A legfontosabb, a hitük. Hisznek Buddhában, Buddha tanításaiban, gyógyításaiban. Ennek megfelelően, amikor csak lehetőségük van rá, felkeresnek egy szentélyt, templomot és imádkoznak. Visznek élelmet, vizet, virágokat. Ezek az ő felajánlásaik.
Bármilyen szegények, akkor is dobnak be pénzt a ládikákba a kolostor, a szerzetesek számára. A templomokban különböző üvegládikák vannak, így adakozhatnak azért, hogy a kolostor számára legyen áram, legyen élelmiszer, legyen víztároló, legyen pénz a renoválásra. A szerzetesek minden reggel elindulnak élelmet gyűjteni. A sorban elől a kicsik állnak, majd az idősebbek követik őket. A családok, ahol van rá lehetőség, főznek számukra egy lábos rizst, vagy zöldséglevest és azt osztják szét a szerzetesek között.
Ami viszont érdekes, hogy az országot nem hatja át az ezotéria. Nincsenek felkapott szellemi vezetőik, mondvacsinált varázslóik, hiszen a buddhizmus megfelelő alapot nyújt mindennapi életükhöz.
Hisznek a család és az egység erejében. A gyerekek négy éves korukig az anyjuk mellett vannak, mindenhova követik őket, mindent megfigyelnek. Ezeknek a gyerekeknek nincsenek játékaik. Azzal játszanak, amit kapnak. Ez lehet, hogy egy egyszerű biciklikerék, amire az apukájuk szerel egy bambuszpedált és azt tologatják. Mégis el tudják magukat foglalni. Nem hisztiznek, nem toporzékolnak, nem követelőznek, nem „hiperaktívak”. Látszik rajtuk, hogy a lelkük egészséges, mert életüket áthatja a szeretet és a figyelem, ami kiegyensúlyozottá teszi őket.
Hisznek abban, hogy tenni kell mindenért. Nem elég csak várni és áhítozni a jólét után, hanem ezért keményen dolgozni kell és a kemény munkának meglesz a gyümölcse.

Összefoglalva: az országban élők életét a praktikum határozza meg, mellőzik (persze részben anyagi lehetőségek hiányában) a modern civilizáció „vívmányait” és ez nemcsak a táplálkozásban, a mozgásban, a fizikai síkon nyilvánul meg, hanem áthatja a lelki, szellemi életet is. Érdemes elgondolkodni rajta és nekünk is visszanyúlni a gyökerekhez.
 

Farkas Szilvi