„A pillanat múlékony: akik számára csak holnap kezdődik az élet,
a ma elmulasztott tegnappá zsugorodik.” (Tatiosz)
Nyitóoldal Munkatársaink Rendelőink

Borok a Természetgyógyászatban I.rés - Hartmann Ferenc írásai

A cikksorozat célja a Vinoterápia megismertetése, ezen belül a bor és az ember kapcsolatának bemutatása a természetgyógyász szemszögéből.


 

Borok a természetgyógyászatban I. rész

 

A szőlő és a belőle készült bor históriája szinte egybeforr az emberiség történelmével. Történelmi adatok vannak arra, hogy több ezer éve készítenek bort, még a Biblia is említést tesz róla. Voltak korszakok, amikor jelentős érték volt a szőlőbirtok, így gazdagság fontos jelképeként szerepelt.

 

 

 

 

Ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen a bor egyben élvezeti cikk és a gyógyszer szerepét is betöltötte akkoriban. Mára már más a helyzet. A borok gyógyászati felhasználása majdnem teljesen megszűnt, előtérbe került a gasztronómia és a bor kapcsolata. Ez a nemes ital gyakorlatilag a „sznobizmus” áldozata lett. Most induló sorozatunkban igyekszünk bemutatni az ember és a bor igazi összetartozását. Minden cikk végén ismertetem egy magyar bor jellegzetességét, későbbi részekben pedig gyógyhatását. Szó lesz a klasszikus gyógyborokról is, ezek felhasználási lehetőségeiről és még sok érdekességről.

 

Történeti visszatekintés.

 

Bár igaz, hogy a szőlőművelés igen régen jelen van a világban, történelmi sétánkat mégis „csak” az Ókorban kezdjük. Már az ókor első évezredeiben virágzik a híres keleti kultúra, az egészségmegőrzés és a gyógyítás magas szintet ér el. „Gyógyszereit” még a természetből szerzi be az ember és a gyógyszerek között megtalálható a bor is. Egyiptomban már ismerték a borkészítés titkát!  Az  orvosi tudás több területről érkezvén „beszivárog” Görögországba. A Görög orvoslás teljes egészében a természetből táplálkozott, ezért használta annak kincseit. A bort „isten ajándékának” tekintette.  Tény, hogy Hippokratész (i.e.460-375) orvosi kezeléseiben nagy szerepet kap a szőlő és a bor is. (Ezen tudós férfi életétől számítjuk a természettudományos orvoslás kezdetét.  Előtte döntően természetfilozófiai elméletek alkották a gyógyítás alapját).

 

Az ókori Görög orvosok nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is alkalmazták a bort. Ebben mosdatták az újszülöttet és fertőtlenítettek vele sebeket. A belsőleges alkalmazásnál a legjobban megfelelő bort a betegség természetétől és a betegtől függően választották ki. Ezért az Ókor valamennyi híres bortípusát felruházták valamilyen tényleges vagy vélt terápiás értékkel. Például a könnyű szabin borokat lázas betegeknek ajánlották. Egyes fajtákról úgy tudták, hogy élénkítenek még másokról feltételezték, hogy lassítják a bélműködést.  Voltak borok, amelyekről azt tartották, hogy jó hatással vannak az idegekre.

 

Akkoriban a következő látképet gyakran csodálhatta a gazdag családnál vendégeskedő vándor.

 

 

A bor fogyasztása nemcsak keleten volt megszokott dolog. Európa számos területén, így hazánkban is jelentős történelmi hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek. Ezért a  Magyar borászat történelmével folytatjuk a második részben.

 

 

 

Hartmann Ferenc

 

Melléklet: Hazánkban termesztett szőlőfajták borainak vázlatos ismertetése.

 

A fehér szőlők boraiból első bemutatkozó: Furmint

 

A Furmint illata fiatalon az érett almára, ászokolás után a mézre és a dióra emlékeztet. Tüzes, robosztus, kifejezetten savhangsúlyos bor. Érlelést igényel, jól eltartható. Elsősorban Hegyalja és Somló a termőterülete.

 

(Forrás: Borkalauz)